Elkészült a budapesti Cain zenekar első hivatalos videoklipje, a "Kiszabadulok" lemez címadó dalára. 

A "Kiszabadulok" c. lemez megvásárolható a Rocktogonban, vagy megrendelhető a cainzene@gmail.com e-mail címen.

Rendezte, vágta: Pécz Pál "Sitgan"
Operatőr: Réthelyi Attila "Pare"
Gyártásvezető: Bakó Károly
Smink: Sárközi Dóra

www.cain.hu

 

A Cain zenekar története 2005-ben kezdődött. Három jó barát alakította: Bakó Károly (gitár, ének), Mezei Péter (basszusgitár) és Gerő Balázs (dob). Az első négy dalt tartalmazó EP 2006-ban jelent meg szerző kiadásban „Lépd át a múltat” névvel, amely biztató kritikákat kapott a szaksajtó részéről. Kisebb szünetet tartva a zenekar az új szerzemények megírásával foglalkozott, majd Mátyás Attila stúdiójában rögzítették újabb kiadványukat. A nagylemez 2009-ben jelent meg szerzői kiadásban „Kiszabadulok” címmel. 2010-ben rögzítették bónusznótaként a „Nem múlik el” c. dalukat. A dalok Cd-re kerülése 2011 nyarán történt meg. Így a budapesti csapat első nagylemeze fizikai formában is elérhető.

Lassacskán beindul az élet a Hegyalja Fesztivál körül. A decemberben bejelentett, Magyarországon immáron törzsvendégnek számító Danko Jones után megvan a második középkategóriás fellépője is fesztiválnak.

2012-ben Tokajba látogat a dallamos death metal egyik zászlóvívője, az Arch Enemy, mely banda élén a mély hörgéséről ismert, de a férfiszemnek sem utolsó esztétikus élményt nyújtó hölgyemény, Angela Gossow áll, míg a két gitárt a világszerte elismert Amott testvérek kezelik.

Az idei Hegyalja Fesztivál július 18-22 között kerül megrendezésre!




Facebook: http://www.facebook.com/hegyaljafesztival
Web: http://hegyaljafesztival.hu

A 2004-ben alakult folk/rock-ban jeleskedő Ezüst-Patak zenekar, nem igényel különösebb bemutatást. Az elmúlt években, a zenekar hazánkban és a határokon túli magyar lakta területeken is egyre nagyobb hírnévre tett szert. Időközben a csapat két oszlopos tagja, Gabrieli Richárd és Héri Attila, a Rolls Frakció zenekar tagjaivá váltak.  Ennek apropójaként és az Ezüst-Patak jövőbeni terveiről beszélgettem a zenekar dobosával, Héri Attilával.


Szia Attis! Rég beszélgettünk…  :) Mesélj, hogyan telt az Ezüst-Patak 2011-es éve?

Remekül telt az elmúlt esztendő, rengeteg helyen jártunk, fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak, nagyon jó koncertjeink voltak, mindenhol szeretettel fogadtak bennünket!

Hogyan sikerült a novemberben megrendezett akusztikus lemez előzetes koncert, amiről én sikeresen le is maradtam?

Szuper koncertről maradtál le! Sokan eljöttek megnézni bennünket és akik ott voltak, megerősítettek minket abban, hogy az akusztikus műsor is van olyan jó,    - sőt bizonyos szempontból még jobb is - mint az eredeti hangos verzió! Nem titok: gondoltunk arra is, hogy esetleg ebben a formában folytatjuk.

Az Aranytíz kultúrházban nem ez volt az első ingyenes bulitok, a II. lemezbemutató koncert is ezen a nívós helyen került megrendezésre. Melyik koncert maradt az emlékezetesebb?

Az Aranytíz többek között azzal is támogatta ezt a koncertet, hogy - mint már több alkalommal is - lehetővé tette az ingyenes belépést a közönség számára. Természetesen mindkét koncert fontos állomása volt az Ezüst-Patak pályafutásának és mindkettő örökre emlékezetes marad. A II. lemez bemutató koncertje a sok vendég és a nagy létszámú közönség miatt, az akusztikus pedig a hangulata és a csodálatos zenei pillanatai miatt!

Még a tavaly nyáron felröppent a hír, hogy az Ezüst-Patak újra stúdióba vonul, hogy rögzítse a dalok akusztikus átiratát. Valamennyire össze tudott jönni ez a terv?

Teljes mértékben sikerült megvalósítani azt, amit kitaláltunk, sőt, olyan támogatók segítettek minket, akiktől ez az akusztikus lemez még sokkal több lesz majd, mint amiről álmodtunk! A felvételen hallható lesz Perger István ütőhangszeres játéka és a lemez keverési munkálatait vezető Lőrincz György elektromos-szaxofon játéka is.


Egy korábbi beszélgetésünknél azt mondtad, hogy annyi új nótátok íródott, hogy egy teljes lemeznyi anyag simán kijönne belőle. Nem gondoltatok esetleg arra, hogy dupla CD formájában jelenjen meg a két anyag?

Nem, ez fel sem merült! Egyrészt az akusztikus lemez nem egy sorlemez lesz, inkább amolyan bónusz-kiadvány, független a III. készülőben lévő anyagtól. Másfelől pedig egy pályázaton és egy szponzortól kaptunk pénzt a lemezre, ami így önálló kiadványként lesz majd kapható. A III. lemez számos dala már majdnem elkészült, vidám lendületes, meglepetésekkel - és talán slágerekkel - teli anyag lesz, melyen remélhetőleg folytatni tudjuk azt, amit az első két lemezzel elkezdtünk.

Egy vagy két kérdés erejéig kanyarodjunk el az EP-től. Több bandában is vered a cájgot… Elsők közt arról mesélj, hogy hogyan kerültél az újjáalakult Rolls Frakció-ba?

A Rolls Frakció először a Richye-t kereste meg az énekesi posztra. Majd miután a két dobos közül az egyik nem tudta folytatni velük, Richye engem ajánlott és a meghallgatáson a többiek is „rám bólintottak”…

A Frakcióval íródnak újabb szerzemények?

Egyelőre nem. Tavaly 4 dal erejéig stúdióba vonultunk és egy kicsit frissebb hangzást adva a daloknak, rögzítettük azokat. Majd egyszer, talán.

Mennyire aktív a z RF koncertezések terén, merre jártatok eddig?

Tavaly nyár óta létezik ebben a felállásban a Rolls, azóta volt 6 buli és az idei évre is már van néhány lekötött koncert.

A régi Rolls Frakció rajongói bázisa hogyan fogadja az új formációt?

Ugyanúgy, ahogy manapság mindent: egyesek fanyalognak, hogy miért nem a D.Nagy?! Vannak akik már nem nagyon járnak koncertekre és vannak akiket csak az érdekel, hogy újra hallhassák élőben ezeket a mára már legendássá vált dalokat. Hogy új rajongókat képesek leszünk-e meghódítani? Hááááát…. Nem túl szerencsés, ha folyton magyaráznunk kell, hogy azok a dalok, amelyeket egy másik csapat sikerre vitt, azok Rolls-dalok és nem feldolgoztuk azokat….

A két brigád nem egy stílust képvisel. Melyik áll hozzád közelebb?

Mind a két zenekarban szeretek játszani, imádok koncertezni, de az Ezüst-Patak az szerelem!!

Az Ezüst – Patak már harmadik éve közösen turnézik a Kárpátiával. Hány állomásos lesz az idei turné, milyen területeket fog érinteni?

Idén 11 koncert lesz Velük, többek között Boldogkőváralja, Debrecen és a várva várt kárpátaljai buli!

Az idén lesz a harmadik kiruccanásotok Kárpátaljára. Mi az első három gondolat, ami eszedbe jut erről a tájról, a finom pálinkán kívül? ;)

Azt hiszem ez nem publikus…:) Komolyra fordítva: azóta sem múlta felül egyik helyszín sem a kisgejőci buli elképesztően vad, őrült hangulatát!

Hogyan tovább? Mik a legfontosabb idei tervek?

Jelenleg az akusztikus lemez keverésének a végéhez közeledünk, talán tavasszal meg is jelenhet végre. Lassan elkezdünk foglakozni a 3. lemez dalaival, ki-ki megírja a saját dolgait hozzá és aztán mielőtt nekilátunk rögzíteni, néhányat szeretnénk élőben is kipróbálni! A már lekötött bulik mellé szeretnénk sok önállót is. Áprilisban akusztikus lemezbemutató, szinte biztos, hogy az Aranytízben. Gondoltunk rá, hogy a beregszászi koncert előtti este játszhatnánk ott a környéken egy önálló, teljes hosszúságú koncertet, de ehhez még meg kell találnunk a lehetőségeket. Nyáron fesztiválok és a 3. lemez megjelenéséhez is szeretnénk valami különlegeset adni a minket kedvelőknek!

www.ezustpatak.hu
https://www.facebook.com/pages/Ez%C3%BCst-Patak-zenekar/110138082378078

Közel 15 év múltán ismét fellép hazánkban az angol szinti-pop duó

A 18. születésnap mindig emlékezetes pillanat egy ember életében. Hivatalosan is nagykorúvá válik, leérettségizik, kilép a nagybetűs életbe. Nekem ezen felül még egy, a mai napig meghatározó koncertélményt is jelentett ez a kitüntetett fontosságú életkor. Pályájának egyik csúcsán, 1992. szeptemberében ugyanis először járt Magyarországon az Erasure. Fergeteges slágerparádéba öntött, operába illő díszletekkel és kosztümökkel, valamint látványos táncbetétekkel megfűszerezett előadásukra a mai napig szívesen emlékszem vissza.

Öt évvel később - Cowboy című albumukat népszerűsítendő - koncerteztek ismét Budapesten, a jelenleg "technikai okok miatt" zárva tartó Petőfi Csarnokban. A slágerkoktél akkor is megvolt, bár jóval szerényebb külsőségek között vezényelte le műsorát a világhírű szinti-pop duó.

Hiába jelentetett meg azonban az elmúlt bő egy évtizedben 5 stúdióalbumot Vince Clarke és Andy Bell együttese, melyekhez kapcsolódóan számos turnét lezavartak, mi valahogy mindig kimaradtunk ezekből. Idén azonban végre kárpótolnak minket a sokéves kihagyásért! November 18-án ugyanis látványos show-t adnak a fiúk, az Óbudai Hajógyári Sziget exkluzív koncerthelyszínén, a STUDIO-ban!

Még meg sem melegedett a lemezboltok polcain a Tomorrow's World című, október 3-án megjelent új Erasure album, az együttes már le is tudta az aktuális anyaghoz kapcsolódó turnéját az Egyesült Államokban. Rövid pihenő után az Egyesült Királyságban, majd Európa nagyvárosaiban folytatják a koncertezést.

Az eddigi fellépésekről mind a sajtó, mind a rajongók lelkesen nyilatkoztak. Egyöntetűen az a vélemény, hogy az új számok is legalább olyan jól csengenek, mint a 25 évvel ezelőtti slágerek.

Az Erasure tagjai pedig - láthatóan és hallhatóan - köszönik, remekül vannak, s egyelőre eszük ágában sincs sarokba dobni a gitárt és a szintetizátorokat.

Az elmúlt 5 év egyik legfelkapottabb sztár-producere és mixmestere, Frankmusik - aki zenei előképeiként közt említi Vince Clarke és Andy Bell duóját - végezte a végső simításokat az új albumon, amit a When I Start To (Break It All Down) című kislemez harangozott be szeptember 26-án.


Vince Clarke elárulta, hogy a dal munkacíme eredetileg Tender volt, Elvis Presley örökzöldjére, a Love Me Tender-re utalva, mely egyben a szám laza alapjául szolgált, később azonban igazi stíluskavalkád lett belőle.

Ez a stíluskavalkád az Erasure sorrendben 14. albumának egészéről elmondható, hiszen személyes hangvételű dalok (What Will I Say When You're Gone?, Just When I Thought It Was Ending), pörgős elektro-diszkó slágerek (A Whole Lotta Love Run Riot, I Lose Myself, Then I Go Twisting), nagyívű pop-himnuszok (Be With You, Fill Us With Fire), és gospeles lüktetésű szerzemény (You've Got to Save Me Right Now) egyaránt megtalálhatóak rajta. (Lásd és halld Andy és Clarke számonkénti útmutatóját az albumhoz: http://www.guardian.co.uk/music/musicblog/2011/sep/26/erasure-tomorrows-world-album-stream)

Az Erasure legénysége azonban nem csak Vince Clarke házi-stúdiójában érzi otthon magát, hanem a színpadon is, amiről a magyar rajongók is (újra) meggyőződhetnek november 18-án, egy fergeteges buli keretein belül.

Jegyek a Ticketpro hálózatban kaphatók.

Info: www.ticketpro.hu

Elővételben: 8.900 Ft
A koncert napján, a helyszínen: 9.900 Ft
VIP ülőjegy: 15.000 Ft             

A koncerttel kapcsolatos információk a www.mmconcerts.hu oldalon találhatók vagy telefonon a (1) 801-1021-es számon szerezhetők be.
Koncerthelyszín: STUDIO
Cím: III. kerület, Hajógyári Sziget, H-híd felőli behajtó

A "Tomorrow's World" címet viselő és október 3-án szimpla CD, valamint speciális deluxe digipak CD és download formátumokban is megjelenő új Erasure album artwork-je Tom Hingston keze munkáját dicséri, aki olyan művészek számára kreált már borítókat, mint a Massive Attack, a Garbage, a Chemical Brothers, a Rolling Stones és Robbie Williams - hogy csak néhány nevet említsünk.

Ami a nagylemez tracklistáját illeti, a standard CD-változat dalmenete a következőképpen fest:

Be With You / Fill Us With Fire / What Will I Say When You're Gone? / You've Got To Save Me Right Now / A Whole Lotta Love Run Riot / When I Start To (Break It All Down) / I Lose Myself / Then I Go Twisting / Just When I Thought It Was Ending

A deluxe-kiadvány bónusz CD-jén pedig, az alábbi számok szerepelnek majd:

I Lose Myself [Extended 'No Self Control' Mix by Gareth Jones] / Give Me Life [bonus track not available elsewhere] / Fill Us With Fire [Extended 'Fired Up' Mix by Gareth Jones] / When I Start To (Break It All Down) [Frankmusik Remix] / Clash (demo version of 'I Lose Myself') / Big Song (demo version of 'Fill Us With Fire') / Major 7th (demo version of 'Be With You') / Save Me (demo version of 'You've Got To Save Me Right Now')

Az Erasure vadonatúj anyagán nem kisebb név látta el a produceri teendőket, mint Frankmusik, aki olyanokkal dolgozott már együtt, mint Lady GaGa, a Pet Shop Boys, vagy éppen Ellie Goulding. Az album keverési munkálatait Rob Orton végezte.

A végeredmény egy az Erasure klasszikusokat idéző nagylemez lett, mely a mai idők zenei világába is remekül beilleszkedik.

Az új LP-t a "When I Start To (Break It All Down)" című kislemez fogja beharangozni.

© Janurik János

Ezt a videót egy másik oldalon láttam, egy cikk mellé rakták ki. Annyira jónak találtam, hogy nektek is látnotok kell.



A cikk itt olvasható.

Szeretem a Hegyalja Fesztivált! Kedvesemmel igyekszünk minden évben jelen lenni ezen az eseményen. Az esti koncertek alkalmával begyűjtött fáradtságot nappal a Tisza partján, vagy Tokaj kedves, kellemes belvárosában lehet remekül kipihenni.

Idén is szerettünk volna jelen lenni a fesztivál mind a négy napján, de erre most nem adódott lehetőségünk. Egy napot viszont mindenképpen be akartunk iktatni nyári programjaink közé és ez a nap egyértelműen a Slayer Hegyaljás fellépésének a napja volt.

Kárpátaljáról Tokaj mindössze 100 km-re található, de tömegközlekedéssel hét órába telt a feljutás a fesztivál helyszínére + jegyváltás + sátorállítás a tűző napon (40 fok árnyékban). Ezen körülményeknek „köszönhetően” sikerült lemaradnunk a Szizsó (ex-Carmen – tudjátok, Kis malac, kis malac engedj be!) által vezetett Partyzan koncertjéről.

A közvetkező előadás, amit elejétől volt szerencsénk végignézni a felvidéki Rómeó Vérzik koncertje volt. Én személy szerint nem vagyok nagy kedvelője a zenekar által képviselt stílusnak, bár azt elismerem, hogy amit csinálnak, annak minőségére nem lehet panasz. A tavalyi év folyamán egy erős albumot tett le az asztalra a csapat, de a mostanában uralkodó zenei dömpingben és a másféle zenei orientálódásom miatt mélyrehatóbban nem volt alkalmam kiismerni a korongot. Sajnos a korábbi lemezeikkel is hasonló a kapcsolatom…

Amúgy pedig nagyon jó kiállás és feeling-es előadásmód jellemzi a csapatot. A bődületes kánikulában is bemozogták a színpadot. Igaz, annyira nem, mint más korábban látott bulijukon tették, de ugye – ők is hús-vér emberek és a klíma sem volt a legkedvezőbb az erőteljes testmozgáshoz. :)

A kezdetben alacsony nézőszám a koncert végére erősen megszaporodott, így alapvetően elégedetten fejezhette be buliját a banda. A vége felé még 3 önkéntes hölgyet is a színpadra invitáltak, hogy táncoljanak kicsit a publikumnak.

A Pepsi-színpad következő fellépője egyik huszonéves-kori kedvencem, az Akela volt. A szokásos 20perc alatti színpad-átépítés alatt sikerült legurítani 1-2 söröcskét, ami a nagy hőségben elég gyorsan távozott is a szervezetből – izzadtság formájában. :)

Az Akela-ra visszatérve… Az utolsó általam rommá hallgatott album a Fekete Bárány volt. Az ez után készült lemezek nekem már nagyon egysíkúnak tűntek és erősebb nótákat sem tudnék kiemelni róluk (talán csak az ironikus szövegű „Menny a Pokolba”-nt).

A koncert szerencsére az korai (első 4 album) dalokra építkezett, aminek én, szívem szerint, nagyon örültem. Sajnos az első néhány dalban a hangzás eléggé el lett cseszve (csattogó basszus, gyengén hallható ének), de az előadás közepe tájára helyre állították a technikusok.
A zenekart, természetesen Katona „Főnök” László viszi a hátán. Míg a többi zenésztárs egyszerű metal-öltözékben pompázott, addig ő fekete betyár gúnyában adta elő magát: táncolt, bokázott, grimaszolt, tekerős szirénát működtetett, vagy torkához nyomott kaszaéllel énekelt (Felkészültem a Halálra).

Sajnos a zenei produkció tekintetében találtam belekötni-valót. Pl. Piócás ember néhány alkalommal úgy elrontotta a dobtémákat, hogy elég volt visszatérni a normális ütemhez.

Szijjártó „Szuperman” Zsolt gitáros, viszont hibátlanul hozta az elődei által megírt témákat és kiállásában is Akela-ba illő fazon volt. A többiek szürke eminenciásként dolgoztak a színpadon – „jó munkásemberként”, annál nem többként.

Viszont az olyan dalok, mint a Rocker Vagyok, a Közeleg (ráadásban farkasgúnyával a tagokon), a Megkísértelek, a Fekete Bárány, vagy a Nekik Mondd! mind közönségkedvenc, így a publikum harsány Akela-Akela kiabálással adta a banda tudtára, hogy még mindig sok tagja van annak a bizonyos Falkának!




A Dalriada a „Szelek” album óta az egyik kedvenc magyar bandám. A magyar múlt történeteit, illetve mondavilágát metal-ba oltó csapat rengeteg kritikát kapott az utóbbi időben, miszerint eladták magukat (AMF kiadós szerződés) és bulizós folk-metalba váltottak, de én ennek semmilyen alapját nem látom. Az idei Ígéret, ha csak egy hangyafasznyival gyengébb is az Arany-Albumnál, attól még egy nagyon is szerethető, bikaerős korong.

A ’Hegy-es buli pont ennek az utolsó két albumnak a dalaira épült. Örömmel vettem tudomásul, hogy a soproni csapatot a koncerten kiegészítik a Fajkusz-banda tagjai, így téve autentikusabbá a produkciót.


Az első két dal kapásból két közönségkedvenc – a Szent László első és második része volt – az Arany János balladákat megzenésítő Arany-albumról, ami meg is adta a buli alaphangulatát. Igaz, már a koncert előtti nagybőgővel, brácsával és hegedűvel lenyomott 1-2 autentikus népzenei betét is rásegített erre.

A Dalriada elő teljesítményének évek óta Binder Laura, énekesnő a sarkalatos pontja. Komolyan mondom, hogy bírom a hangját, pedig nem egy erős torok, viszont élőben – leginkább a koncert második felében – botrányos falsokat hallhattunk tőle. Mindenképpen azt tudom ajánlani, hogy vegye igénybe egy énektanár segítségét, mert ez így a nívó rovására megy!

Visszatérve a koncerthez – Ficzek Andris, zenekarvezető és remek gitáros/énekes. Zeneileg sem igen hibázik, de a hangja az, ami kiemeli őt a magyar metal énekesek sorából. Karcos, erőteljesen süvöltő, táltosokat idéző orgánummal rendelkezik. Richmann Tadeusz nem tartom akkora ütősnek, mint sokan mások, de ettől még precízen, erőteljesen veri a bőröket. A „Leszek a Hold”-ban, mint lemezen is, vendégként a pódiumra lépett a Korpiklaaani énekese, Jonne Järvelä, hogy együtt énekelje a finn szöveggel megírt dalrészleteket.

Személy szerint örültem volna, ha a Bor Vitéz helyett az egyik kedvencem, az Ágnes Asszony hangzik el és a Nap és Szél Házának hiányát is szomorúan kellett konstatálnom az előadás végén. Viszont volt Walesi Bárdok, Ígéret, Kinizsi Mulatsága. A bulit pedig az új album klipes, Laurásan-hörgős dalával, a Hajdútánccal zárták.

A soproni fiúk mindenképpen jobb koncertet adtak, mint a két évvel ezelőtti Hegyalja Fesztiválon, de Laura hangjával mindenképpen kezdeni kéne valamit.

A Dalriada koncertje után úgy döntöttünk, hogy a Slayer kezdéséig tartó néhány órát pihenéssel töltjük el. Ennek oka a hőségtől és a bulizástól való fáradtság, valamint a kiszáradástól való félelem volt. :)

Tartottunk egy kis terepfelmérést, melynek során konstatálhattuk, hogy az eddigi fesztivál helyszínek közül hiányzik a Krisna-sátor, melyben korábban sok fesztiválozó megfordult. Ellenben lett MR2 színpad, ahol, a többi napon már itt lévő fesztiválozók elmondása szerint, blues, jazz, ill. más minőségi stílusban mozgó zenekarok kaptak fellépési lehetőséget, valamint a színpad melletti sátorban készültek az élő műsorok sok-sok interjúval megspékelve. A Pocoló-ban továbbra is meg lehetett pihenni az elfáradt fesztiválozóknak. Az épülő ’Hegy-szálloda miatt viszont feltúrták a korábban a Tisza-parthoz közel lévő, árnyékosabb sátorhelyeket (hiába a kibővített Hegyalja Kemping). Ezen kívül hiányoltam a kihelyezett szemeteszsákok számát. Főleg, a már említett Tisza part mentén.

Ételből, italból volt bőséges választék. Sőt, a koncerteken megéhezők egész tűrhető áron tudták csillapítani éhségüket.


Nos! A Slayer! Ők egyik gyerekkori kedvencem. Egy korai Metal Hammerben írták róluk, hogy ők a pusztítás Non plus Ultra-ja! Aki ezzel a kijelentéssel szembe mer szállni, annak egyszerűen elvitte a Sátán a hallását!

Idén már másodszor van szerencsém látni a csapatot. Első alkalommal a Megadeth-et mosták le a Papp László Arena színpadán. Most meg nemes egyszerűséggel szétrúgták a 25.000 néző hátsó fertályát.

Jeff Hannemann továbbra sem tudott a Los Angelesi négyessel tartani, korábbi betegsége miatt, viszont Tokajban a pesti bulival ellentétben nem Pat ’O Brian, hanem az Exodus bárdistája, Gary Holt helyettesítette őt. Nem is akárhogy! Persze Hannemannal az igazi a Slayer, de egy másik thrash-legendát látni helyette a színpadon, szintén örömteli pillanat a stílus kedvelőinek.

A mostanában bevezetett trióval (World Painted Blood, Hate Worldwide, War Ensemble) indítottak a srácok. Kerry King a szokásos láncos-bőrös öltözékében tolta a hallhatatlan riffeket, míg Tom Araya headbangelés-mentesen, de annál intenzívebb vokalizálással vette ki részét a produkcióból. Zárójelbe kinyit! A korábbi gerincproblémái miatt mozgás szegénységre ítéltetett Tommal csakis erősödött a Slayer amúgy is bivalyerős előadásmódja. Sokkal több energiát fordít az éneklésre és még pontosabban is bőgőzik, mint korábban. Zárójel bezár!

Dave Lombardo-t úgy jellemezte egy cimborám, hogy ő egy UFO! Az 50-es éveinek környékéán járó fószer olyan precizítással üti a bőröket, hogy azt ember el sem tudja képzelni ezeknél a sokszor darálós tempóknál. Tényleg hihetetlen volt hallani azt, ahogy verte a cájgját.

A setlist alapvetően a ’90-es Seasons In The Abyss-re építkezett, azaz egy teljesen Slayer klasszikusokkal teletűzdelt produkciónak lehettünk fül- és szemtanúi. Nekem négy dal okozott, finoman szólva is, kellemes perceket: a Hallowed Point és a Spirit In Black a már említett Seasons-lemezről, valamint a Silent Scream és a Ghost of War a South Of Heaven-ről. Főleg ez utóbbi felbukkanása libabőröztetett meg erőteljesen, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt a dalt valaha is hallhatom élőben.

Ellenben nem volt South of Heaven és Raining Blood. Ez valószínűleg a hirtelen feljövő felhőszakadásnak és villámlásnak lehetett „köszönni”, így a banda az új albumos Snuff után levonult a színpadról. Ezután a már esőben ázó kontrollokat behúzták védettebb helyre, hogy még visszatérhessen a banda az örök záró Angel of Death-el.

Magánvélemény: az Ölő Hegyalja Fesztiválos fellépése utcahossznyival überelte az áprilisi pesti koncertet!




Egy Slayer koncert után őszintén szólva már semmi sem érdekelt, de 1-2 sör után újult erőre kapva úgy döntöttünk, hogy megnézzük még az AB/CD éjjeli fellépését.

Még sikerült belesasolni a Hétköznapi Csalódások koncertjébe, de ez a fajta punk zene nem a szívem csücske, így inkább nem is minősíteném őket…
Az AC/DC sem a szívem csücske, de az észidiszi egy olyan csapat, amit meg tud hallgatni egyaránt a blues és a grindcore fanatikus is. Így vagyok ezzel én is. Néha jól esik bekapcsolni 1-1 AC/DC albumot, az utolsó Black Ice pedig kimondottan tetszetős lemezre sikeredett.

Egy tribute banda pedig milyen programmal rukkoljon ki egy fesztiválon, ha nem egy klasszikusokkal telepakolt szettel? Amit meg is kaptunk becsülettel. A kiállás és az előadásmód pedig igyekszik 100%-osan visszaadni az ausztrál boogie-srácok által kivitelezett előadásmódot. A magyar Angus Young (Erik) ugyanúgy sulicuccban nyomta, ugrálta, pörögte végig a bulit, mint a példaképe (az elmaradhatatlan sztriptíz sem hiányozhatott). Brian Johnson (Laci) imitátora pedig még a sapkaigazgatásokat is egy az egyben eltanulta mesterétől. A dobos (Viktor) még túl is teljesítette Phil Rudd témáit.

Volt itt Dirty Deeds…, Thunderstruck, Back In Black, Big Gun és a ráadásban, melyet más a fáradtságtól eltikkadtan a sátorhoz vánszorogva hallhattunk, a Highway To Hell.