Szeretem a Hegyalja Fesztivált! Kedvesemmel igyekszünk minden évben jelen lenni ezen az eseményen. Az esti koncertek alkalmával begyűjtött fáradtságot nappal a Tisza partján, vagy Tokaj kedves, kellemes belvárosában lehet remekül kipihenni.



Idén is szerettünk volna jelen lenni a fesztivál mind a négy napján, de erre most nem adódott lehetőségünk. Egy napot viszont mindenképpen be akartunk iktatni nyári programjaink közé és ez a nap egyértelműen a Slayer Hegyaljás fellépésének a napja volt.



Kárpátaljáról Tokaj mindössze 100 km-re található, de tömegközlekedéssel hét órába telt a feljutás a fesztivál helyszínére + jegyváltás + sátorállítás a tűző napon (40 fok árnyékban). Ezen körülményeknek „köszönhetően” sikerült lemaradnunk a Szizsó (ex-Carmen – tudjátok, Kis malac, kis malac engedj be!) által vezetett Partyzan koncertjéről.



A közvetkező előadás, amit elejétől volt szerencsénk végignézni a felvidéki Rómeó Vérzik koncertje volt. Én személy szerint nem vagyok nagy kedvelője a zenekar által képviselt stílusnak, bár azt elismerem, hogy amit csinálnak, annak minőségére nem lehet panasz. A tavalyi év folyamán egy erős albumot tett le az asztalra a csapat, de a mostanában uralkodó zenei dömpingben és a másféle zenei orientálódásom miatt mélyrehatóbban nem volt alkalmam kiismerni a korongot. Sajnos a korábbi lemezeikkel is hasonló a kapcsolatom…



Amúgy pedig nagyon jó kiállás és feeling-es előadásmód jellemzi a csapatot. A bődületes kánikulában is bemozogták a színpadot. Igaz, annyira nem, mint más korábban látott bulijukon tették, de ugye – ők is hús-vér emberek és a klíma sem volt a legkedvezőbb az erőteljes testmozgáshoz. :)



A kezdetben alacsony nézőszám a koncert végére erősen megszaporodott, így alapvetően elégedetten fejezhette be buliját a banda. A vége felé még 3 önkéntes hölgyet is a színpadra invitáltak, hogy táncoljanak kicsit a publikumnak.



A Pepsi-színpad következő fellépője egyik huszonéves-kori kedvencem, az Akela volt. A szokásos 20perc alatti színpad-átépítés alatt sikerült legurítani 1-2 söröcskét, ami a nagy hőségben elég gyorsan távozott is a szervezetből – izzadtság formájában. :)



Az Akela-ra visszatérve… Az utolsó általam rommá hallgatott album a Fekete Bárány volt. Az ez után készült lemezek nekem már nagyon egysíkúnak tűntek és erősebb nótákat sem tudnék kiemelni róluk (talán csak az ironikus szövegű „Menny a Pokolba”-nt).



A koncert szerencsére az korai (első 4 album) dalokra építkezett, aminek én, szívem szerint, nagyon örültem. Sajnos az első néhány dalban a hangzás eléggé el lett cseszve (csattogó basszus, gyengén hallható ének), de az előadás közepe tájára helyre állították a technikusok.

A zenekart, természetesen Katona „Főnök” László viszi a hátán. Míg a többi zenésztárs egyszerű metal-öltözékben pompázott, addig ő fekete betyár gúnyában adta elő magát: táncolt, bokázott, grimaszolt, tekerős szirénát működtetett, vagy torkához nyomott kaszaéllel énekelt (Felkészültem a Halálra).



Sajnos a zenei produkció tekintetében találtam belekötni-valót. Pl. Piócás ember néhány alkalommal úgy elrontotta a dobtémákat, hogy elég volt visszatérni a normális ütemhez.



Szijjártó „Szuperman” Zsolt gitáros, viszont hibátlanul hozta az elődei által megírt témákat és kiállásában is Akela-ba illő fazon volt. A többiek szürke eminenciásként dolgoztak a színpadon – „jó munkásemberként”, annál nem többként.



Viszont az olyan dalok, mint a Rocker Vagyok, a Közeleg (ráadásban farkasgúnyával a tagokon), a Megkísértelek, a Fekete Bárány, vagy a Nekik Mondd! mind közönségkedvenc, így a publikum harsány Akela-Akela kiabálással adta a banda tudtára, hogy még mindig sok tagja van annak a bizonyos Falkának!










A Dalriada a „Szelek” album óta az egyik kedvenc magyar bandám. A magyar múlt történeteit, illetve mondavilágát metal-ba oltó csapat rengeteg kritikát kapott az utóbbi időben, miszerint eladták magukat (AMF kiadós szerződés) és bulizós folk-metalba váltottak, de én ennek semmilyen alapját nem látom. Az idei Ígéret, ha csak egy hangyafasznyival gyengébb is az Arany-Albumnál, attól még egy nagyon is szerethető, bikaerős korong.



A ’Hegy-es buli pont ennek az utolsó két albumnak a dalaira épült. Örömmel vettem tudomásul, hogy a soproni csapatot a koncerten kiegészítik a Fajkusz-banda tagjai, így téve autentikusabbá a produkciót.






Az első két dal kapásból két közönségkedvenc – a Szent László első és második része volt – az Arany János balladákat megzenésítő Arany-albumról, ami meg is adta a buli alaphangulatát. Igaz, már a koncert előtti nagybőgővel, brácsával és hegedűvel lenyomott 1-2 autentikus népzenei betét is rásegített erre.



A Dalriada elő teljesítményének évek óta Binder Laura, énekesnő a sarkalatos pontja. Komolyan mondom, hogy bírom a hangját, pedig nem egy erős torok, viszont élőben – leginkább a koncert második felében – botrányos falsokat hallhattunk tőle. Mindenképpen azt tudom ajánlani, hogy vegye igénybe egy énektanár segítségét, mert ez így a nívó rovására megy!



Visszatérve a koncerthez – Ficzek Andris, zenekarvezető és remek gitáros/énekes. Zeneileg sem igen hibázik, de a hangja az, ami kiemeli őt a magyar metal énekesek sorából. Karcos, erőteljesen süvöltő, táltosokat idéző orgánummal rendelkezik. Richmann Tadeusz nem tartom akkora ütősnek, mint sokan mások, de ettől még precízen, erőteljesen veri a bőröket. A „Leszek a Hold”-ban, mint lemezen is, vendégként a pódiumra lépett a Korpiklaaani énekese, Jonne Järvelä, hogy együtt énekelje a finn szöveggel megírt dalrészleteket.



Személy szerint örültem volna, ha a Bor Vitéz helyett az egyik kedvencem, az Ágnes Asszony hangzik el és a Nap és Szél Házának hiányát is szomorúan kellett konstatálnom az előadás végén. Viszont volt Walesi Bárdok, Ígéret, Kinizsi Mulatsága. A bulit pedig az új album klipes, Laurásan-hörgős dalával, a Hajdútánccal zárták.



A soproni fiúk mindenképpen jobb koncertet adtak, mint a két évvel ezelőtti Hegyalja Fesztiválon, de Laura hangjával mindenképpen kezdeni kéne valamit.



A Dalriada koncertje után úgy döntöttünk, hogy a Slayer kezdéséig tartó néhány órát pihenéssel töltjük el. Ennek oka a hőségtől és a bulizástól való fáradtság, valamint a kiszáradástól való félelem volt. :)



Tartottunk egy kis terepfelmérést, melynek során konstatálhattuk, hogy az eddigi fesztivál helyszínek közül hiányzik a Krisna-sátor, melyben korábban sok fesztiválozó megfordult. Ellenben lett MR2 színpad, ahol, a többi napon már itt lévő fesztiválozók elmondása szerint, blues, jazz, ill. más minőségi stílusban mozgó zenekarok kaptak fellépési lehetőséget, valamint a színpad melletti sátorban készültek az élő műsorok sok-sok interjúval megspékelve. A Pocoló-ban továbbra is meg lehetett pihenni az elfáradt fesztiválozóknak. Az épülő ’Hegy-szálloda miatt viszont feltúrták a korábban a Tisza-parthoz közel lévő, árnyékosabb sátorhelyeket (hiába a kibővített Hegyalja Kemping). Ezen kívül hiányoltam a kihelyezett szemeteszsákok számát. Főleg, a már említett Tisza part mentén.



Ételből, italból volt bőséges választék. Sőt, a koncerteken megéhezők egész tűrhető áron tudták csillapítani éhségüket.






Nos! A Slayer! Ők egyik gyerekkori kedvencem. Egy korai Metal Hammerben írták róluk, hogy ők a pusztítás Non plus Ultra-ja! Aki ezzel a kijelentéssel szembe mer szállni, annak egyszerűen elvitte a Sátán a hallását!



Idén már másodszor van szerencsém látni a csapatot. Első alkalommal a Megadeth-et mosták le a Papp László Arena színpadán. Most meg nemes egyszerűséggel szétrúgták a 25.000 néző hátsó fertályát.



Jeff Hannemann továbbra sem tudott a Los Angelesi négyessel tartani, korábbi betegsége miatt, viszont Tokajban a pesti bulival ellentétben nem Pat ’O Brian, hanem az Exodus bárdistája, Gary Holt helyettesítette őt. Nem is akárhogy! Persze Hannemannal az igazi a Slayer, de egy másik thrash-legendát látni helyette a színpadon, szintén örömteli pillanat a stílus kedvelőinek.



A mostanában bevezetett trióval (World Painted Blood, Hate Worldwide, War Ensemble) indítottak a srácok. Kerry King a szokásos láncos-bőrös öltözékében tolta a hallhatatlan riffeket, míg Tom Araya headbangelés-mentesen, de annál intenzívebb vokalizálással vette ki részét a produkcióból. Zárójelbe kinyit! A korábbi gerincproblémái miatt mozgás szegénységre ítéltetett Tommal csakis erősödött a Slayer amúgy is bivalyerős előadásmódja. Sokkal több energiát fordít az éneklésre és még pontosabban is bőgőzik, mint korábban. Zárójel bezár!



Dave Lombardo-t úgy jellemezte egy cimborám, hogy ő egy UFO! Az 50-es éveinek környékéán járó fószer olyan precizítással üti a bőröket, hogy azt ember el sem tudja képzelni ezeknél a sokszor darálós tempóknál. Tényleg hihetetlen volt hallani azt, ahogy verte a cájgját.



A setlist alapvetően a ’90-es Seasons In The Abyss-re építkezett, azaz egy teljesen Slayer klasszikusokkal teletűzdelt produkciónak lehettünk fül- és szemtanúi. Nekem négy dal okozott, finoman szólva is, kellemes perceket: a Hallowed Point és a Spirit In Black a már említett Seasons-lemezről, valamint a Silent Scream és a Ghost of War a South Of Heaven-ről. Főleg ez utóbbi felbukkanása libabőröztetett meg erőteljesen, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt a dalt valaha is hallhatom élőben.



Ellenben nem volt South of Heaven és Raining Blood. Ez valószínűleg a hirtelen feljövő felhőszakadásnak és villámlásnak lehetett „köszönni”, így a banda az új albumos Snuff után levonult a színpadról. Ezután a már esőben ázó kontrollokat behúzták védettebb helyre, hogy még visszatérhessen a banda az örök záró Angel of Death-el.



Magánvélemény: az Ölő Hegyalja Fesztiválos fellépése utcahossznyival überelte az áprilisi pesti koncertet!











Egy Slayer koncert után őszintén szólva már semmi sem érdekelt, de 1-2 sör után újult erőre kapva úgy döntöttünk, hogy megnézzük még az AB/CD éjjeli fellépését.



Még sikerült belesasolni a Hétköznapi Csalódások koncertjébe, de ez a fajta punk zene nem a szívem csücske, így inkább nem is minősíteném őket…

Az AC/DC sem a szívem csücske, de az észidiszi egy olyan csapat, amit meg tud hallgatni egyaránt a blues és a grindcore fanatikus is. Így vagyok ezzel én is. Néha jól esik bekapcsolni 1-1 AC/DC albumot, az utolsó Black Ice pedig kimondottan tetszetős lemezre sikeredett.



Egy tribute banda pedig milyen programmal rukkoljon ki egy fesztiválon, ha nem egy klasszikusokkal telepakolt szettel? Amit meg is kaptunk becsülettel. A kiállás és az előadásmód pedig igyekszik 100%-osan visszaadni az ausztrál boogie-srácok által kivitelezett előadásmódot. A magyar Angus Young (Erik) ugyanúgy sulicuccban nyomta, ugrálta, pörögte végig a bulit, mint a példaképe (az elmaradhatatlan sztriptíz sem hiányozhatott). Brian Johnson (Laci) imitátora pedig még a sapkaigazgatásokat is egy az egyben eltanulta mesterétől. A dobos (Viktor) még túl is teljesítette Phil Rudd témáit.



Volt itt Dirty Deeds…, Thunderstruck, Back In Black, Big Gun és a ráadásban, melyet más a fáradtságtól eltikkadtan a sátorhoz vánszorogva hallhattunk, a Highway To Hell.

2011. június 30-án lerakták a Hegyalja Fesztivál területén összesen 1,1 milliárd forintból a Tisza kemping egy részén épülő 150 fős, háromcsillagos Hegy’ szálloda, valamint a fesztiválterületet körbejáró Nagy-Morotva Vízi Tanösvény alapkövét. A fejlesztésekkel összhangban idén a fesztiválterületen belül működő Hegyalja kemping befogadóképessége 1000 sátorhellyel nő.



A kibővített kempinget, valamint a fesztivál idei új helyszíneit, köztük az MR2 Furmint Klubot, valamint a Slayer, a Scooter, a Mastodon, a Kosheen és a Ladytron tokaji fellépésének helyszíneit a hivatalos helyszínbejáráson mutatták be a szervezők.



A fesztiválozók facebookon leadott szavazati alapján az első, 12 évvel ezelőtti Hegyalja plakát került az alapkőben elhelyezett időkapszulába. Emellett a Hegy’ rajongó Motörhead legenda, Lemmy dedikált pengetője, az első fesztivál belépői 2000-ből, valamint egy fesztivál-beszámolót tartalmazó rakamazi lap kap helyet az örökkévalóságnak megőrzött Hegy’ ereklyék között.



A 2012-ben nyíló, összesen 500 millió forintos beruházásból épülő, wellness részleggel is felszerelt szálloda a hegyaljásoknak a sátorozás mellett olyan szállásalternatívát kínál, amilyet egyetlen más magyarországi fesztivál közönsége sem élvezhet. A Holt-Tisza állat- és növényvilágát bemutató, 660 millió forintból épülő tanösvény pedig egyedülálló zöld programelem lesz az évről-évre mintegy 80 ezer fesztiválozót vonzó Hegyalja Fesztivál kínálatában. A vadregényes Nagy-Morotva tóként ismert Tisza-holtágon futó 7 állomásos vízi tanösvény 10 új munkahelyet is teremt. A holtágat végigjáró, elektromos meghajtású negyven- és húszszemélyes sétahajók fogadóállomását a Hegyalja területén alakítják ki.



„Rakamaz és a Hegyalja Fesztivál hosszú távra tervez együtt. A két fejlesztéstől azt reméljük, hogy jelentősen növelik majd a városban eltöltött vendégéjszakák számát, és emellett a fesztiválozók nyaralását is még különlegesebbé teszi” – fogalmazott Farkas Ernő, Rakamaz város polgármestere.






Zöld fesztiváltól a Nagy Teknősbékáig



A fesztiválterületet körbefutó 2,2 kilométeres vízi tanösvény a Nagy Teknősbékaháznak nevezett, egész évben nyitva tartó látogató- és kiállítóközponttól indul, és öt, a Holt-Tisza és vidékének jellegzetes növény- és állatvilágát bemutató megállóhely érintésével a Kis Teknősbékaháznál ér véget. A fedett előterű, kilátóterasszal rendelkező Nagy Teknősbékaház összesen mintegy 1200 négyzetméteren interaktív kiállítással fogadja majd a fesztivál ideje alatt, előtt és után érkező látogatókat. Az új épület egyúttal a fesztivál beléptető csarnokaként is működik. A több mint 250 négyzetméteres Kis Teknősbékaház pedig a helyi állatvilágot bemutató oktató és ismeretterjesztő épület lesz.



A Kis Teknősbékaház mellett készül el a tanösvény Állatsimogató megállója, amely a fesztiválozóknak, és a Hegyalján túl családostul érkező látogatóknak egyaránt tartogat természetközeli élményeket. A vízi tanösvény Halászkunyhó megállóját a csónakút mentén egy kis szigeten építik fel. A hegyaljásoknak idén még Nathan Flutebox Lee mutatja meg, hogyan fújja egy igazi fuvolás beatboxos, jövőre a vízi tanösvény Sulymos-tavi megállójánál felépített madármegfigyelő sátorban pedig – feltéve, hogy csendben maradnak – azt is megtudják, hogyan szól valami hasonló madártorokból. Akinek ma még semmit nem mond a bókoló sás, a réti füzvény vagy a sovány csenkesz, 2012-ben a Tisza-mente növényvilágát bemutató Görbe-ér menti megállónál ezek a szavak annak számára is értelmet nyernek. A tanösvény látogatói az út során őshonos magyar állatokkal is találkoznak, majd a Nagy-Morotva kanyarrészén tervezett megállóhelyen azt is megfigyelhetik, hogyan is versengenek az élettérért a nádak, hínárok és a Holt-Tisza egyik legjellegzetesebb növénye, a fehér tündérrózsa.



Új helyszínek, újítások a 12. Hegyalján



A fejlesztésekkel összehangolva idén a korábbi évekhez képest előbb, már kedden megnyitják a szervezők a fesztiválterületen belül lévő Hegyalja kempinget. Az 1000 sátorhellyel megnövelt területen azoknak is lesz esélyük, hogy árnyékos sátorhelyet találjanak, akik szerdán vagy csütörtökön érkeznek a rakamaz-tokaji négynapos bulira. A megnövelt befogadóképességű Hegyalja kemping mellett a helyszínbejárás résztvevői megismerhették a régi és új színpadokat, valamint azok programjairól is részletes információt kaptak.



„Az idei Hegyalja a kilenc zenei színpaddal, a sport, civil és színházi helyszínekkel együtt összesen több mint 40 programhelyszínen indul július 13-án. Az újítások között az egyik legfontosabb az akusztikai zajcsillapítás lesz, amelyet a hangsugárzók speciális elrendezésével érünk el. Ezzel is azt biztosítjuk, hogy a színpadok ne szólhassanak rá egymásra, és kifelé, a városban pedig kevésbé hallatszanak a koncertek. A fesztiválra járók általános véleménye szerint is kiemelkedően jó Hegyalja-hangminőség ezzel együtt természetesen idén sem változik” – fogalmazott Bukovinszky Béla. A Hegyalja Fesztivál főszervezője a helyszínbejáráson az új színpadokról is beszélt.



A fesztivál egyik új helyszíne az MR2 Furmint Klub lesz, ahol a világzene, a pörgős etnó, a Csík Zenekar, a Kerekes Band, Ferenczi György és a Rackajam, Mitsoura, a Kistehén, a Djabe mellett Lévai Balázs Dob+Basszus Live produkciója és Veiszer Alinda élő interjúi, elméleti és gyakorlati borászat, csinos tokaji borász lányok, Hegy’ gourmet is segít az érzékek kiélesítésében. Itt mutatják be a fesztivál hivatalos italát, a Tokaji Hegy’ Furmintot is.



Nagyszínpadból idén kettő is lesz Tokajban. A Hegy’ színpadra különleges produkcióval készül a Scooter, nagykoncerttel először érkezik Magyarországra a Grammy-díjra is jelölt Mastodon, itt lesz a nagy visszatérő, a Guano Apes, és a Slayer, amely négy olyan számot is hoz a Hegyaljára, amelyet először a tokaji bulin játszik el a legendás californiai thrash négyes. A szombat este elektropoppal és a Ladytronnal indul a Hegy’ nagyszínpadon, majd a 30Y kizárólag a Hegyaljára komponált koncertjével és vetítésével folytatódik és a Kosheen-nal zárul.



A Pepsi nagyszínpadon is nagyon erős az idei mezőny. Az Airbourne srácok mellett, a Parway Drive, a Heaven Shall Burn, valamint a magyar Dalriada és a finn Korpiklani közös produkciója lesz egészen különleges Hegy’ élmény.



A Borsodi Malátabárban Nathan Flutebox Lee mutatja meg, milyen egy műfajteremtő fuvola-beatboxos koncertje, itt lesz a BBC-n saját műsorral jelentkező electro hip-hop csapat a Foreign Beggars, a tech-funk stílus megteremtője, az Elite Force, és a néhány év pihenő után először a Hegyalján fellépő Fresh Fabrik.



Ahogy az elmúlt három évben, idén is a fesztivál városi programhelyszíneként működik majd a Paulay Ede Színház, ahol több más program mellett a fesztiváltörténelemben először Hegyalja Kabaréklub címmel élő rádiókabaré-felvételen vehetnek részt a Tokajba érkezők Mogács doktorral, Szomszédnéniékkel, Felmérivel és még sok más hivatásos nevettetővel.



Jegyek, fellépők, bővebb infó:



http://hegyaljafesztival.hu/index2011.php?page=39

http://hegyaljafesztival.hu

https://www.facebook.com/hegyaljafesztival