Itt egy gyors értékelés a U2 új lemezéről, számról számra. Ne várjon senki mélyelemzést, kb kétszer hallgattam meg eddig. Összességében annyi mondható el, hogy egy csomó dalnál visszanyúltak a gyökerekhez. Ezek a jobb számok, de sajnos van pár, ami erőltetett, ötlettelen, funkciótlan. Összességében nem egy rossz lemez, de csináltak már jobbat is. 10-es skálán elsőre: 7.5 pont

No line on the horizon: Ha nem a Get on your boots, akkor ez lesz a koncertek nyitószáma. Énekelhetnek majd a stadionok. Kezdődalnak nagyon jó. Itt még nem lehet tudni, hogy milyen világú ez a lemez, de ígéretes kezdés. Van benne Joshua Tree, Achtung Baby.



Magnificent: Torz gitárokkal indul, ezek adják az alapokat. Aztán jönnek mindenféle Brian Enos betétek, majd rázendítenek az Unforgettable Fire-t és a Joshua Tree-t idéző csilingelő gitárok. A refrén szerintem egy kicsit uncsi, pláne, hogy annyiszor elénekli.

Moment of surrender: Ez egy valahonnan nagyon ismerős basszusalappal indul (ha beugrik, hogy mire emlékeztet, majd update-elek). Bono első szavai szinte üvöltések. Nagyon jó! A refrén olyan, mintha a Passengers albumról szólna, ez picit zavaró, de amúgy egy nagyon jó szám. Nem kellene erőltetni a zúzós, "most megmutatjuk, hogy milyen kemény rockerek vagyunk" számokat. Ezek, mint a Moment of Surrender a lemez erősségei.

Unknown Caller: Back to the roots. Ez is rajta lehetne a Joshua Tree-n vagy az Unforgettable Fire-n. És ez is az erősebb számok közé tartozik, de ezt is az Edge viszi a hátán Az utolsó harmadban csak ő gitározik.

I'll go crazy: Egyszerű kis töltelékszám, a megszokott csilingelő gitárok, engem, a Miracle Drugra emlékeztet. Van benne hegedű, akár a Corrs is játszhatná.

Get on your boots: az album egyik leggyengébb száma. Értem én, hogy valami "zúzós, lendületes" számmal akarják bevezetni az új lemezt, jelezni, hogy halló, we're back, de ez szerintem egy erőltetett dal. Mondjuk az Edge gitárja nagyon jól szól, és abban is biztosak lehetünk, hogy a turnén (ahol ugye sajnos minden este ugyanaz lesz a setlist) ez lesz az első vagy a második szám. Ide a bökőt.

Stand Up Comedy: engem totálisan idegesít, ha ilyen álreppelős stílusban énekelnek egy nem túl izgalmas gitáralapra. Na, ennek a számnak a nagy része ilyen. Ez a szám pont olyan, mint amikor egy magyar zenekar a koncertjén azokat a számokat játssza, amik alatt ki lehet menni vizelni, mert nem maradsz le semmiről. Ez sem lesz a kedvencem.

FEZ - Being Born: Az intróban visszahozzák a Get on your boots refrénjének egy részét (Let me in the sound). Aztán indul egy Unforgettable Fire hangzású kis gitár/basszus. Aztán ezt húzzák végig, kellemes.

White as snow: nyugis, lassú, szép szám, suttogó vokálokkal, fanfárokkal. És a csodálatos, csilingelő gitár.

Breath: végre egy összetettebb darab. Zongorával, Edge gyönyörű vokáljával, pattogós, változatos, eredeti. Érezni, hogy ez nem a kötelező kör kategória, hanem van benne ötlet. Ez egy jó szám.

Cedars of Lebanon: Hasonlóan kezdődik, mint az If You Wear That Velvet Dress. Halk prüntyögés, Bono beszél. Aztán végig ez megy. Utolsó számnak szuper. Ha elalvás előtt az ágyban hallgatnám, erre teljesen ellazulnék, és az alvással nem is lenne gond. Jóéjszakát.