Nem tévedés, ez a két, egymástól igen távol álló fogalom volt hivatott egyesülni a Goldfrapp koncertjén, akik idén először tették tiszteletüket Magyarországon, mégpedig a Balaton Sound Nagyszínpadán.

Már a nézőket fogadó színpadkép igen fura látványt nyújtott, főleg azoknak, akik nem igazán ismerik az énekesnő, Alison Goldfrapp művészi csapongásait. A leginkább a „Szentivánéji álom”, vagy egy pogány rítus díszleteit idéző színpadra röviddel 6 óra után érkezett meg a Goldfrapp legénysége. Már a fotózásra való feliratkozásnál megtudtam, hogy Alison kicsit hisztis hangulatban érkezett hozzánk, így cseppet sem lepett meg, hogy a kezdő számokat - Utopia, A&E, You Never Know - mintha egykedvűen celebrálta volna a londoni születésű művésznő.

Talán pont ez a londoni illetőség volt az oka a rekkenő kánikulában kicsit hűvösnek ható koncert-felvezetésnek. „I’m melting” - közölte a közönséggel Alison, amit nem is csodálok, hiszen előző nap még a ködös Albionban léptek fel. Társát, Will Gregory-t, minden bizonnyal ott felejthette, mert helyette a - jelmezét illetően - már most az októberi Müncheni Sörfesztiválra készülő Davide Rossi bűvölte a vonósokat, húrosokat, és persze a szintiket. A torinói hegedűművész már 2000 óta stabilan tagja a Goldfrapp-nek, és a Coldplay legutóbbi albumán is közreműködött.



A zenekar két másik hölgytagja is furcsa, erdei tündér-öltözéket viselt magán. Ha humorkodni akarnék, akkor mintha Dévai Nagy Kamilla klónjait láttuk volna a színpadon.


Mindez persze, a zenére nem volt igaz. Főleg, ami a koncert második felét illeti. Sorra jöttek a klubok, és most a Balaton Sound közönségét is beindító glames electro-clash himnuszok, az Ooh La La, a Train, és végül a Strict Machine.

A nézők inkább voltak vevők a Goldfrapp diszkós oldalára, hiába utalt a színpad Rousseau „vissza a természethez” gondolatához, melynek jegyében a Seventh Tree is fogant.

Összességében, elég kaotikusnak tűnhetett a setlist a Goldfrapp-pel épp’ most ismerkedőknek. De higgyék el, megéri felfedezni ezt a sokszínűséget, venni a fáradságot, és végighallgatni a Goldfrapp albumokat! Talán jobban összeáll így a végére a kép!



© Janurik János