Zenevilág.net - a rajongók oldalán
Dinnyés Zoltán2012-02-11
Ha fotó,videó munkásnak kellek,ott vagyok.
Sz.A.R. Fesztivál 2012

2012-02-06

Csordogálnak az első Hegyalja fellépők

andoca2012-01-29
Az lesz! :)
Csordogálnak az első Hegyalja fellépők

Alka2012-01-29
Jo lenne
Csordogálnak az első Hegyalja fellépők

andoca2012-01-21
Így tutira ott a helyünk! :D
Csordogálnak az első Hegyalja fellépők

www.u2.com
www.pearljam.com
www.hiperkarma.hu
www.oasis.com
kiscsillagzenekar.hu
30y.hu
hegyaljafesztival.hu


 
Hegyalja Fesztivál
Hegyalja Fesztivál 2011
feca 2011-07-19 21:03:00.
Szeretem a Hegyalja Fesztivált! Kedvesemmel igyekszünk minden évben jelen lenni ezen az eseményen. Az esti koncertek alkalmával begyűjtött fáradtságot nappal a Tisza partján, vagy Tokaj kedves, kellemes belvárosában lehet remekül kipihenni.

Idén is szerettünk volna jelen lenni a fesztivál mind a négy napján, de erre most nem adódott lehetőségünk. Egy napot viszont mindenképpen be akartunk iktatni nyári programjaink közé és ez a nap egyértelműen a Slayer Hegyaljás fellépésének a napja volt.

Kárpátaljáról Tokaj mindössze 100 km-re található, de tömegközlekedéssel hét órába telt a feljutás a fesztivál helyszínére + jegyváltás + sátorállítás a tűző napon (40 fok árnyékban). Ezen körülményeknek „köszönhetően” sikerült lemaradnunk a Szizsó (ex-Carmen – tudjátok, Kis malac, kis malac engedj be!) által vezetett Partyzan koncertjéről.

A közvetkező előadás, amit elejétől volt szerencsénk végignézni a felvidéki Rómeó Vérzik koncertje volt. Én személy szerint nem vagyok nagy kedvelője a zenekar által képviselt stílusnak, bár azt elismerem, hogy amit csinálnak, annak minőségére nem lehet panasz. A tavalyi év folyamán egy erős albumot tett le az asztalra a csapat, de a mostanában uralkodó zenei dömpingben és a másféle zenei orientálódásom miatt mélyrehatóbban nem volt alkalmam kiismerni a korongot. Sajnos a korábbi lemezeikkel is hasonló a kapcsolatom…

Amúgy pedig nagyon jó kiállás és feeling-es előadásmód jellemzi a csapatot. A bődületes kánikulában is bemozogták a színpadot. Igaz, annyira nem, mint más korábban látott bulijukon tették, de ugye – ők is hús-vér emberek és a klíma sem volt a legkedvezőbb az erőteljes testmozgáshoz. :)

A kezdetben alacsony nézőszám a koncert végére erősen megszaporodott, így alapvetően elégedetten fejezhette be buliját a banda. A vége felé még 3 önkéntes hölgyet is a színpadra invitáltak, hogy táncoljanak kicsit a publikumnak.

A Pepsi-színpad következő fellépője egyik huszonéves-kori kedvencem, az Akela volt. A szokásos 20perc alatti színpad-átépítés alatt sikerült legurítani 1-2 söröcskét, ami a nagy hőségben elég gyorsan távozott is a szervezetből – izzadtság formájában. :)

Az Akela-ra visszatérve… Az utolsó általam rommá hallgatott album a Fekete Bárány volt. Az ez után készült lemezek nekem már nagyon egysíkúnak tűntek és erősebb nótákat sem tudnék kiemelni róluk (talán csak az ironikus szövegű „Menny a Pokolba”-nt).

A koncert szerencsére az korai (első 4 album) dalokra építkezett, aminek én, szívem szerint, nagyon örültem. Sajnos az első néhány dalban a hangzás eléggé el lett cseszve (csattogó basszus, gyengén hallható ének), de az előadás közepe tájára helyre állították a technikusok.
A zenekart, természetesen Katona „Főnök” László viszi a hátán. Míg a többi zenésztárs egyszerű metal-öltözékben pompázott, addig ő fekete betyár gúnyában adta elő magát: táncolt, bokázott, grimaszolt, tekerős szirénát működtetett, vagy torkához nyomott kaszaéllel énekelt (Felkészültem a Halálra).

Sajnos a zenei produkció tekintetében találtam belekötni-valót. Pl. Piócás ember néhány alkalommal úgy elrontotta a dobtémákat, hogy elég volt visszatérni a normális ütemhez.

Szijjártó „Szuperman” Zsolt gitáros, viszont hibátlanul hozta az elődei által megírt témákat és kiállásában is Akela-ba illő fazon volt. A többiek szürke eminenciásként dolgoztak a színpadon – „jó munkásemberként”, annál nem többként.

Viszont az olyan dalok, mint a Rocker Vagyok, a Közeleg (ráadásban farkasgúnyával a tagokon), a Megkísértelek, a Fekete Bárány, vagy a Nekik Mondd! mind közönségkedvenc, így a publikum harsány Akela-Akela kiabálással adta a banda tudtára, hogy még mindig sok tagja van annak a bizonyos Falkának!




A Dalriada a „Szelek” album óta az egyik kedvenc magyar bandám. A magyar múlt történeteit, illetve mondavilágát metal-ba oltó csapat rengeteg kritikát kapott az utóbbi időben, miszerint eladták magukat (AMF kiadós szerződés) és bulizós folk-metalba váltottak, de én ennek semmilyen alapját nem látom. Az idei Ígéret, ha csak egy hangyafasznyival gyengébb is az Arany-Albumnál, attól még egy nagyon is szerethető, bikaerős korong.

A ’Hegy-es buli pont ennek az utolsó két albumnak a dalaira épült. Örömmel vettem tudomásul, hogy a soproni csapatot a koncerten kiegészítik a Fajkusz-banda tagjai, így téve autentikusabbá a produkciót.


Az első két dal kapásból két közönségkedvenc – a Szent László első és második része volt – az Arany János balladákat megzenésítő Arany-albumról, ami meg is adta a buli alaphangulatát. Igaz, már a koncert előtti nagybőgővel, brácsával és hegedűvel lenyomott 1-2 autentikus népzenei betét is rásegített erre.

A Dalriada elő teljesítményének évek óta Binder Laura, énekesnő a sarkalatos pontja. Komolyan mondom, hogy bírom a hangját, pedig nem egy erős torok, viszont élőben – leginkább a koncert második felében – botrányos falsokat hallhattunk tőle. Mindenképpen azt tudom ajánlani, hogy vegye igénybe egy énektanár segítségét, mert ez így a nívó rovására megy!

Visszatérve a koncerthez – Ficzek Andris, zenekarvezető és remek gitáros/énekes. Zeneileg sem igen hibázik, de a hangja az, ami kiemeli őt a magyar metal énekesek sorából. Karcos, erőteljesen süvöltő, táltosokat idéző orgánummal rendelkezik. Richmann Tadeusz nem tartom akkora ütősnek, mint sokan mások, de ettől még precízen, erőteljesen veri a bőröket. A „Leszek a Hold”-ban, mint lemezen is, vendégként a pódiumra lépett a Korpiklaaani énekese, Jonne Järvelä, hogy együtt énekelje a finn szöveggel megírt dalrészleteket.

Személy szerint örültem volna, ha a Bor Vitéz helyett az egyik kedvencem, az Ágnes Asszony hangzik el és a Nap és Szél Házának hiányát is szomorúan kellett konstatálnom az előadás végén. Viszont volt Walesi Bárdok, Ígéret, Kinizsi Mulatsága. A bulit pedig az új album klipes, Laurásan-hörgős dalával, a Hajdútánccal zárták.

A soproni fiúk mindenképpen jobb koncertet adtak, mint a két évvel ezelőtti Hegyalja Fesztiválon, de Laura hangjával mindenképpen kezdeni kéne valamit.

A Dalriada koncertje után úgy döntöttünk, hogy a Slayer kezdéséig tartó néhány órát pihenéssel töltjük el. Ennek oka a hőségtől és a bulizástól való fáradtság, valamint a kiszáradástól való félelem volt. :)

Tartottunk egy kis terepfelmérést, melynek során konstatálhattuk, hogy az eddigi fesztivál helyszínek közül hiányzik a Krisna-sátor, melyben korábban sok fesztiválozó megfordult. Ellenben lett MR2 színpad, ahol, a többi napon már itt lévő fesztiválozók elmondása szerint, blues, jazz, ill. más minőségi stílusban mozgó zenekarok kaptak fellépési lehetőséget, valamint a színpad melletti sátorban készültek az élő műsorok sok-sok interjúval megspékelve. A Pocoló-ban továbbra is meg lehetett pihenni az elfáradt fesztiválozóknak. Az épülő ’Hegy-szálloda miatt viszont feltúrták a korábban a Tisza-parthoz közel lévő, árnyékosabb sátorhelyeket (hiába a kibővített Hegyalja Kemping). Ezen kívül hiányoltam a kihelyezett szemeteszsákok számát. Főleg, a már említett Tisza part mentén.

Ételből, italból volt bőséges választék. Sőt, a koncerteken megéhezők egész tűrhető áron tudták csillapítani éhségüket.


Nos! A Slayer! Ők egyik gyerekkori kedvencem. Egy korai Metal Hammerben írták róluk, hogy ők a pusztítás Non plus Ultra-ja! Aki ezzel a kijelentéssel szembe mer szállni, annak egyszerűen elvitte a Sátán a hallását!

Idén már másodszor van szerencsém látni a csapatot. Első alkalommal a Megadeth-et mosták le a Papp László Arena színpadán. Most meg nemes egyszerűséggel szétrúgták a 25.000 néző hátsó fertályát.

Jeff Hannemann továbbra sem tudott a Los Angelesi négyessel tartani, korábbi betegsége miatt, viszont Tokajban a pesti bulival ellentétben nem Pat ’O Brian, hanem az Exodus bárdistája, Gary Holt helyettesítette őt. Nem is akárhogy! Persze Hannemannal az igazi a Slayer, de egy másik thrash-legendát látni helyette a színpadon, szintén örömteli pillanat a stílus kedvelőinek.

A mostanában bevezetett trióval (World Painted Blood, Hate Worldwide, War Ensemble) indítottak a srácok. Kerry King a szokásos láncos-bőrös öltözékében tolta a hallhatatlan riffeket, míg Tom Araya headbangelés-mentesen, de annál intenzívebb vokalizálással vette ki részét a produkcióból. Zárójelbe kinyit! A korábbi gerincproblémái miatt mozgás szegénységre ítéltetett Tommal csakis erősödött a Slayer amúgy is bivalyerős előadásmódja. Sokkal több energiát fordít az éneklésre és még pontosabban is bőgőzik, mint korábban. Zárójel bezár!

Dave Lombardo-t úgy jellemezte egy cimborám, hogy ő egy UFO! Az 50-es éveinek környékéán járó fószer olyan precizítással üti a bőröket, hogy azt ember el sem tudja képzelni ezeknél a sokszor darálós tempóknál. Tényleg hihetetlen volt hallani azt, ahogy verte a cájgját.

A setlist alapvetően a ’90-es Seasons In The Abyss-re építkezett, azaz egy teljesen Slayer klasszikusokkal teletűzdelt produkciónak lehettünk fül- és szemtanúi. Nekem négy dal okozott, finoman szólva is, kellemes perceket: a Hallowed Point és a Spirit In Black a már említett Seasons-lemezről, valamint a Silent Scream és a Ghost of War a South Of Heaven-ről. Főleg ez utóbbi felbukkanása libabőröztetett meg erőteljesen, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt a dalt valaha is hallhatom élőben.

Ellenben nem volt South of Heaven és Raining Blood. Ez valószínűleg a hirtelen feljövő felhőszakadásnak és villámlásnak lehetett „köszönni”, így a banda az új albumos Snuff után levonult a színpadról. Ezután a már esőben ázó kontrollokat behúzták védettebb helyre, hogy még visszatérhessen a banda az örök záró Angel of Death-el.

Magánvélemény: az Ölő Hegyalja Fesztiválos fellépése utcahossznyival überelte az áprilisi pesti koncertet!




Egy Slayer koncert után őszintén szólva már semmi sem érdekelt, de 1-2 sör után újult erőre kapva úgy döntöttünk, hogy megnézzük még az AB/CD éjjeli fellépését.

Még sikerült belesasolni a Hétköznapi Csalódások koncertjébe, de ez a fajta punk zene nem a szívem csücske, így inkább nem is minősíteném őket…
Az AC/DC sem a szívem csücske, de az észidiszi egy olyan csapat, amit meg tud hallgatni egyaránt a blues és a grindcore fanatikus is. Így vagyok ezzel én is. Néha jól esik bekapcsolni 1-1 AC/DC albumot, az utolsó Black Ice pedig kimondottan tetszetős lemezre sikeredett.

Egy tribute banda pedig milyen programmal rukkoljon ki egy fesztiválon, ha nem egy klasszikusokkal telepakolt szettel? Amit meg is kaptunk becsülettel. A kiállás és az előadásmód pedig igyekszik 100%-osan visszaadni az ausztrál boogie-srácok által kivitelezett előadásmódot. A magyar Angus Young (Erik) ugyanúgy sulicuccban nyomta, ugrálta, pörögte végig a bulit, mint a példaképe (az elmaradhatatlan sztriptíz sem hiányozhatott). Brian Johnson (Laci) imitátora pedig még a sapkaigazgatásokat is egy az egyben eltanulta mesterétől. A dobos (Viktor) még túl is teljesítette Phil Rudd témáit.

Volt itt Dirty Deeds…, Thunderstruck, Back In Black, Big Gun és a ráadásban, melyet más a fáradtságtól eltikkadtan a sátorhoz vánszorogva hallhattunk, a Highway To Hell.

-feca-
Cimkék: ABCD, Akela, Dalriada, Hegyalja Fesztivál, Hegyalja Fesztivál 2011, Rómeó Vérzik, Slayer

eddigi hozzászólások: 0
Ki vagy?
Mondd!

Most szól:
Pearl Jam
People Have The Power
Signature Live

Rádió indításához kattints ide!

Véleményed itt mondhatod el: Zenevilág.net Rádió

Tokio Hotel nincs, és nem is lesz!
Aranytíz Kultúrház - 2012-04-21
Ezüst-Patak - Akusztikus lemezbemutató koncert

Tokaj-Rakamaz - 2012-07-18
Hegyalja Fesztivál 2012





Ami volt, elmúlt:
2012-02, 2012-01,
2011-10, 2011-08,
2011-07, 2011-06,
2011-05, 2011-04,
2011-03, 2011-02,
2011-01, 2010-12,
2010-11, 2010-10,
2010-09, 2010-08,
2010-07, 2010-06,
2010-05, 2010-04,
2010-03, 2010-02,
2010-01, 2009-12,
2009-11, 2009-10,
2009-09, 2009-08,
2009-07, 2009-06,
2009-05, 2009-04,
2009-03, 2009-02,
2009-01, 2008-12,
2008-11, 2008-10,
2008-09, 2008-08,
2008-07, 2008-06,
2008-05, 2008-04,
2008-03, 2008-01,
2007-12, 2007-11,
2007-10, 2007-09,
2007-08, 2007-07,
2007-06, 2007-05,
2007-04, 2007-03
30Y (8), A-ha (4), A38 (6), ABCD (1), AC/DC (1), Aerosmith (1), Akela (1), Al Di Meola (1), Alan Wilder (1), Alanis Morisette (4), Alcohol (2), alterDistrict (1), Alternative (1), Amber Smith (1), Anima Sound System (2), Arch Enemy (1), Arenafest2011 (1), Aurora (1), autentikus cigány zene (1), Balaton Sound (10), Balázs Elemér Group (1), Barabás Lőrinc (1), Barabás Lőrinc Eklektric (4), Bánkitó Fesztivál, Másfél, Realistic Crew, RotFront; (1), Beastie Boys (1), Beatles; (1), Bécs (1), Belmondo (5), Besh o droM (1), Beyond; (1), Blog (1), Bon Scott (1), Bono (2), Bűvészetek völgye (2), Cain (2), Chemical Brothers (1), Coldplay (3), Colorstar (2), Corelosa (1), Cseh Tamás (1), Csík (2), Csík; (1), Dalriada (1), Danko Jones (1), Dark (2), David Murray, Magony, Ten Years After, Kovács Ferenc (1), Depeche Mode (3), Depeche Mode; (2), Depresszió (1), Dés András (1), Dream Theater (1), Dresch (2), Editors (2), EQT (2), Erasure (3), Erik Sumo (1), Ezüst-Patak (5), Faithless (1), fényképek (1), Fesztivál (2), Fesztivál; (1), Fezen (1), Fezen 2012 (1), Finishing on Orfu (2), folk (2), Folk-rock (3), Front 242 (1), Front Line Assembly (1), Girls and Mathematics (1), gitáros (1), Gödör (8), gödör; (1), Goldfrapp (2), Guano Apes (2), GuilThee (1), hard (1), Hegyalja Fesztivál (28), Hegyalja Fesztivál 2010 (8), Hegyalja Fesztivál 2010; (2), Hegyalja Fesztivál 2011 (10), Hegyalja Fesztivál 2012 (3), Hiperkarma (10), Hollywoodoo (1), Honeybeast (1), HS7 (3), hs7 letöltés ingyen (1), I'm With You (1), Indigo; (1), interjú (1), Irie Maffia (1), Irigy Hónaljmirigy (1), Jake Shimabukuro (1), Jamiroquai (3), Jazz (3), John Frusciante (1), Juhász Gábor (1), Junkies (1), Juri (1), kanna (1), Kapolcs (3), Kaukázus (1), Kiscsillag (15), Kispál és a Borz (12), Kispál és a Borz; (1), Kiszabadulok (1), klippek (1), koncert (2), koncert; (1), könyv (1), környezetvédelem (2), Korpiklaani (2), Ladánybene 27 (1), Larry Hangman (1), Leæther Strip (1), lemezbemutató (1), Lemezbemutató; (1), LGT (2), Look Around (1), Lovasi (1), Lovreck (1), Machine Head (1), Macy Gray (2), Magyar Dal Napja (1), Majorka (1), Mantra Porno (1), Menta Terasz (1), Metal (3), metal; (1), Metallica (1), Michael Jackson (1), Mike Stern (1), Mitsoura (1), Modern (1), Momu (1), Morcheeba (2), MTV (1), Mute; (1), Művészetek völgye (4), Nagaarum (1), NEO (2), Nine Inch Nails (1), Nyereményjáték; (1), Nyers (1), Palya Bea (2), Pandagod (1), Pannonia Allstars Ska Orchestra (3), Parno Graszt, cigány, Khamoro, Nadara (1), Pearl Jam (3), Péterfy Bori (2), Péterfy Bori; (1), Petőfi (3), Pink (1), Placebo (3), Pohoda (1), PoP Ivan (1), progresszív; (1), punk (1), Pvarotti (1), Quimby (5), R.E.M. (2), Radiohead (7), Rádió (1), Recoil (1), Red Hot Chili Peppers (2), Remorse (1), Road (1), Rock (7), Rock; (4), Rocktogon (1), Rod Stewart (1), Rómeó Vérzik (1), Russkaja (2), Santa Diver (1), Scooter; (2), segélykoncert (1), Sepultura (1), Sex Pistols (2), Siegal, blues (1), Sinéad O’Connor (1), Skatalites (1), Slayer (3), Smrgl (1), Söndörgő (2), Station (1), Stonedirt (1), Suhancos (1), Sz.A.R. (1), Szakcsi (1), szaxofon (1), száljbőgő (1), Sziget (2), Sziget Fesztivál (20), SZIN (10), Tattoo; (1), Tesstimony (1), The Puzzle (1), thrash metal (2), Tokio Hotel (4), U2 (11), U2; (1), ukulele (1), Van Halen (1), Vashenger (1), Városember (1), Vázsonyi János (1), videó; (1), VOLT feszivál (5), Volt Fesztivál (2), Watch My Dying (1), Weezer (1), Wolmother (1), Yonderboi (1), Zagar (19), Zagar és az Underground Dívák (1), Zenevilag.net (8), Zuboly (1)