Akár a tavaszi koncertszezon nyitó bulijának is tekinthetjük a méltán népszerű, és a Story magazin Érték-díját is elnyerő kvintett, a Heaven Street Seven lemezbemutató fellépését Pécsen. A fiúk február 27-én adtak forró hangulatú koncertet a Pécsi Est Caféban. Itt volt módom beszélgetni a zenekarvezetővel, Szűcs Krisztiánnal. 
 

• Közel 15 éves pályafutásotok során rengeteg koncertet adtatok már bel-, és külföldön egyaránt. Pécs mennyire számít jó koncert-helyszínnek, az itteni közönséggel milyen a kapcsolatotok?
• Pécs azon néhány város között van, melyek a kedvenc koncert-helyeink. Ez nemcsak ránk igaz, hanem úgy általában az összes többi zenekar szerint - akik folyamatosan koncerteznek - Pécs az egyik legjobb koncert-hely az országban. Szóval, 10 pont egy képzeletbeli 10-es skálán!
• Tavaly szeptemberben, a Pécsi Rezgés-en találkoztunk utoljára. Azóta megjelent Jazz című új albumotok, melyet november 10.-től egy hétig ingyenes letöltésre is felkínáltatok, valamint egy lemezborító-tervező pályázatot is kiírtatok hozzá. Milyen volt ennek az akciónak a fogadtatása, a visszhangja?
• Azt hiszem, elég jónak mondható. Gyakorlatilag egy hétig volt legálisan ingyenesen hozzáférhető a lemez, és ez idő alatt tizenegynéhány-ezer letöltés volt, ami egy elég jó szám. Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy miért csináltuk ezt. A zenéhez az emberek - főleg a fiatalabb korosztály - 90%-a így jut hozzá. Úgyhogy, ez így kézenfekvő dolognak tűnt. A lemezborító pályázat-felhívásra is elég sok, kb. 50-60 ötletes dolog érkezett. Nekem is volt egy személyes kedvencem, de azt hiszem, az pont nem nyert - valamiféle „fair play” díjat azért kapott.
• A letöltéses akció kapcsán idekívánkozik a kérdés: Hogyan látod / látjátok a hazai lemezeladás helyzetét, főként az ún. indie-előadók produktumait illetően?
• A hazai lemezipar gyakorlatilag az agóniáját vívja. Nekünk is már 8-10 éve sokkal inkább letöltik a lemezeinket. És ez már az ilyen nagyon-nagyon populáris dolgokra is igaz, ami azért néhány évvel ezelőtt még nem így volt. Ez igazából azok számára veszteség, akik több ezres eladásokat produkáltak régebben. Ebből nem tudom, hogy mi a kiút, vagy van-e kiút egyáltalán. Talán a letöltések legalizálása lehetne az egyetlen. Számunkra mindig is inkább a koncertezés jelentette a bevételi forrást, így ez minket nem érint olyan tragikusan, de globálisan nézve, a lemezipar számára ez egy nagyon komoly érvágás.
• Megkönnyíti a helyzeteteket, hogy a dalaitokat rendszeresen sugározza az MR2-Petőfi Rádió?
• Természetesen, mivelhogy eddig nem volt médiuma annak a fajta popzenének, amit mondjuk én popzenének gondolok - és még sok százezer ember ebben az országban. Elég komoly problémát okozott - főleg az elmúlt 20 évben -, hogy olyanfajta értékválság volt a könnyűzenében, ami egy teljesen beteg szisztémát hozott létre. Hogy egy példát is mondjak: egy olyan zenekar, mint mondjuk a Coldplay, akik világszerte több millió lemezt adtak el, Magyarországon eladtak 500 darabot. Tehát, a média is egy nagyon torz ízlés felé tolta a fiatalokat - nem is tudták, mi az, amit szeretnének, vagy éppen nem szeretnének, ha hallanák. És a Petőfi Rádió nagyon fontos tényező abban, hogy ez megváltozzon.
• 2000. tavaszától - amikor is megjelent Cukor című nagylemezetek -, az egyik legnépszerűbb zenekar vagytok az angolszász pop/rockzenét kedvelő fiatalok körében. Az utánatok jövő, hasonló zenét játszó együttesek közül kikben láttok fantáziát, esetleg ígéretes jövőt?
• Az indie-szcéna egy részében a zenekarok nem nagyon tudnak azoktól a külföldi példáktól elszakadni, amilyenek maguk is lenni szeretnének. Ami végül is jó dolog, de egy idő után nem nagyon jutnak vele messzire. Magyarországon ezen kívül mindig is megvoltak azok a szélsőségek, hogy valami vagy nyálzene, vagy mélyen alternatív, és a kettő között nem nagyon volt semmi. Pedig, a popzene nem ciki - mi például akár a zene, akár a szövegek szintjén próbáltunk olyan dolgokat csinálni, amik jelentenek is valamit. A kérdésedre visszatérve, annyi zenekar van, aki tetszik… Pont idefelé hallgattuk az új 30Y lemezt, vagy ott van mondjuk az EZ Basic… És nagyon sajnálom, hogy a Hiperkarma már nem létezik, mert a Bérczesi Robi egy nagyon fontos dalszerzője az elmúlt évtizednek.
• Ha már szövegírás, és pont itt Pécsen vagyunk, azt hiszem, Lovasi András mellett te vagy az a személyisége a magyar alternatív vonalnak, akinek a dalszövegeire is érdemes odafigyelni. Kik a te kedvenc szövegíróid, a hazai és külföldi szerzők közül?
• Igazából nekem gyerekkorom óta nagy kedvencem volt a KFT zenekar, és az utóbbi 1-2 évben többször is játszottunk együtt velük, ami nagy megtiszteltetés volt a számunkra. Akik még hatással voltak ránk, azok a klasszikusok, mint például a Beatles, David Bowie, a Pink Floyd. Ők azok, akiket 10 éves korom óta nem tudok megunni. És még rengeteg minden van, ami tetszik, mint például a Joy Division, vagy az újabbak közül az Interpol.
• A magyar mellett a popzene anyanyelvén, angolul is sokat énekelsz a HS7-ben, korábban a Neo-ban, valamint Yonderboi-jal, és az Unbending Trees-zel is. A Neo mellett a CH.I.P., majd az Amber Smith, valamint a Carbonfools is angol nyelven arat sikereket. Szerinted minek tudható be ez az anglomán tendencia?
• Végül is, ez teljesen érthető. Európában rengeteg zenekar van, akik angolul énekelnek, mivel a rock’n’roll anyanyelve az angol, és sokan szeretnék külföldön is megmutatni, kipróbálni magukat. És hát, nálunk is ebből táplálkozik ez a dolog. Csak nálunk fordítva volt, amikor mi megalakultunk, az első 2-3 lemezünk készült angolul, aztán úgy 2000. környékén már más volt a helyzet. És igenis, ez egyfajta kultúr-kolonializmus is, hiszen mindenki a világon úgy gondolja, hogy egyedül úgy lehet érvényesülni, ha angolul énekelsz.
• Pár szóban az új CD-tekről. A jazz-ről szokták mondani, hogy a popzene őse, és egyik fő jellemzője a sok improvizáció, ezen kívül az afro-amerikaiak saját legbensőbb gondolataik kifejezésére találták ki. A ti Jazz-etek miről szól?
• Érdekes ez a fajta megközelítés… Ez a szó számomra annyi mindent jelent. És van egy zenekaron-belüli szleng is. A „jazz” jelentheti azt is, hogy „k*rva jó”, meg azt is, hogy „sz*r”… És gyakorlatilag a dalok is erről szólnak. Hogy a mai ember vágyálmai amint megvalósulnak, egyből rémálommá is válnak. Az ember nem tudja, hogy mit akar. Nagyon szeretné, és egyben nagyon utálja is ugyanazt a dolgot. Valami ilyesmire utal a „jazz”…
• A napokban több vidéki városban is felléptek. Mik a távolabbi terveitek az év második felére, a nyárra?
• Most zajlik ez a tulajdonképpeni lemezbemutató-turné, ami január végén kezdődött el. Minden hétvégén játszunk 2-3 helyen. Tavasszal jönnek a főiskolás, egyetemi rendezvények, aztán nyáron fesztiválozunk. És közben fejben már születnek új számok, de próbálom visszatartani őket, mert már az aktuális lemez számait sem tudjuk eljátszani a koncerteken. Mivel, olyan régi számokat kéne kidobnunk, amiket nem akarunk. És végül, most készült el egy klip a „Szia” című dalra - ami már látható is a zenekar honlapján (a szerk.) -, ami nagyon egyszerű, és frappáns videoklip lett - szerintem.
• És végül pár szóban a te személyes kedvenceidről. Idén több nagy zenekar is új albummal rukkol elő. Te melyiket várod a legjobban?
• Most láttam az új Depeche Mode klipet. Bár, én inkább „Cure-os” voltam. De ’92 után ezt feladtam. Azóta volt tőlük 1-1 egészen tűrhető szám, de semmi több. Azok az idők már elmúltak, amikor repesve vártam 1-1 új lemezt. Emlékszem, amikor a „Wish” megjelent - a Cure 1992-es nagylemeze (a szerk) -, majd megőrültem, hogy mikor lehet majd kapni a Wave-ben…

A beszélgetés után nem sokkal feltűnt az 5 a fiú a Mennyország utca 7-ből a Pécsi Est Café aprócska színpadán, és eljátszották szinte minden húzós nótájukat, a főként középiskolás-korú közönség legnagyobb örömére. Úgy látszik, valóban sokat számít, hogy milyen zene jut el a médián keresztül a fiatalokhoz…

Ugyanitt egyébként legközelebb a Neo, és Ponikló Imre zenél majd - reméljük, ugyanilyen lelkes (jó) zene-rajongóknak!