Az elektronikus test-zene alapkövét 1981. októberében, Brüsszelben teszi le Daniel Bressanutti (alias Daniel B.), és Dirk Bergen. Az akkor még csak duóként funkcionáló Front 242 még ebben az évben megjelenteti első kislemezét, Principles címen.
’81 telén átigazol hozzájuk Jean-Luc de Meyer és Patrick Codenys az Under Viewer-ből.

1982-ben kijön a U-Men single, majd ugyanez év novemberében az első nagylemez, a Geography, melyet élő fellépések is követnek. A koncertek során Geoff Bellingham-et alkalmazzák live-dobosként, akit Richard 23 (polgári nevén Richard Jonckheere) vált fel 1983-ban. Dirk Bergen kilép a zenekarból, és átveszi a menedzser szerepét. Ezzel kialakul a klasszikus Front 242 felállás: De Meyer/Codenys/Daniel B./Richard 23. Two In One címmel összefoglalják eddigi munkásságukat. Ezzel a maxi-kiadvánnyal egyben szakítanak a New Dance kiadóval, és saját maguk veszik kézbe a dolgokat - megalakul a Mask Music label, és már itt jelenik meg az Endless Riddance című 12”-es korong.

A banda erőteljesen militarista imidzse - álcaháló a színpadon, golyóálló mellények, és gleccserszemüvegek - találgatásokra ad okot, és emiatt sokszor kell szembesülniük a fasisztoid jelzővel, holott mindez csak egyfajta művészi játék a különböző szimbólumokkal.

1984-ben megjelenik a második album, No Comment címmel, a Himalaya és az ahhoz csatolt Another Side nevű labeleknél. (Az USA-ban a Wax Trax lesz a Front 242 kiadványok terjesztője.) A banda sound-ja agresszívebbé válik, és a DX7 szintetizátorból előcsalt digitális staccato-szekvencek, valamint az Emulator-II hangminták a Front 242 zenei védjegyeivé válnak. Ezen a nagylemezen említi először a zenekar az Electronic Body Music kifejezést, mellyel a zenei zsurnaliszták később egy egész stílusirányzatot illetnek.

1985-ben a Politics Of Pressure-rel jelentkezik a Front 242, és miután a Himalaya kiadó megszűnik, leigazolnak a Play It Again Sam-hez.

Az Official Version című album 1987-ben meghozza a Front 242-nak az áttörést. Lezajlik az Official Warfare Tour, és az együttes lehetőséget kap arra, hogy felléphessen a Depeche Mode előzenekaraként. Megjelenik a Back Catalogue című válogatás-lemez.

1988-ban pályafutásának eddigi legsikeresebb kislemezét adja ki a Front 242. A Headhunter-hez egy emlékezetes klip is készül, Anton Corbijn rendezésében. Boltokban a negyedik sorlemez, a Front By Front, ezt a Never Stop maxi követi 1989-ben.

1990-ben a csapat leigazol a SONY istállóba tartozó Epic labelhez.
A ’91-ben megjelenő Tragedy For You című kislemez kitüntetett figyelmet kap, köszönhető ez az újfent Anton Corbijn által jegyzett klipnek is, mely rendszeresen fut az MTV műsorában.

Ugyanebben az évben kerül a lemezboltokba a Front 242 eddigi legsikeresebb albuma, a Tyranny For You, melyet féléves turné követ.

1992-ben - kitűnő minősége miatt - legalizálják az Olaszországban kiadott Live Traget című bootleg-albumot. Szintén ebben az évben jelenik meg az Integration 8x10 című videoklip-válogatás. Újramixelik, és bónusz-trackekkel egészítik ki a korai nagylemezeket, melyek egységes külsőt is kapnak.

Richard 23 1993-ban kilép az együttesből. A Front 242 egyszerre két albummal is jelentkezik ebben az évben (06:21:03:11 Up Evil és 05:22:09:12 Off) - a várt siker azonban elmarad, köszönhető ez az Electronic Body Music-sound-dal való szakításnak. Egy évvel később megjelenik a Live Code című koncertlemez.
1995-ben mindössze egy remix-albumra futja a Front 242-tól (Mut@ge.Mix@ge). Jean Luc De Meyer otthagyja anya-zenekarát, és csatlakozik a Cyber Tec Project-hez. A többiek is más projekteken kezdenek el dolgozni.

Két év múlva szenzációs bejelentést tesz a Front 242 legénysége: klasszikusaik újraértelmezett, átdolgozott verzióival turnéra indulnak. Ebből ’98-ban live-album is születik, Re:Boot címmel. A Front 242 leszerződik a Zoth Ommog kiadóhoz. (Az USA-ban a Metropolis veszi őket pártfogásába).

1999-ben megjelentetik a Headhunter remake-jét. 2000-ben tovább folytatódnak a koncertek, egyelőre új anyag nélkül. A Front 242 ígérget, de a várva-várt visszatérő lemez munkálatai egyre csak késnek.

A 2002-es Euro-Rock Gig a banda töretlen népszerűségét bizonyítja, akik vissza is térnek a stúdióba.

2003-ban végre kézzelfogható eredménye is van az újbóli egymásra találásnak: a XIII Bis-Records-nál megjelenik a Still & Raw című EP, majd az új album, a Pulse.

2006-ban jubilál a Front 242 - nem kisebb nevek részvételével ünneplik 25 éves fennállásukat, mint a Travailleur En Trance, a The Hacker, Terence Fixmer és David Caretta. Az Ancienne Belgique-ben le is tesztelik az új koncert-programjukat, mely a Re:Boot-tól eltérően visszatér a számok eredeti hangzásához.

Ezt a koncert-anyagot most végre a magyar közönség is megismerheti, hiszen december 6-án együtt üdvözölhetjük a Sportmax aréna színpadán a Front 242-t!

Bemelegítéshez ajánljuk a szeptember 5-én megjelent Moments… című koncert-válogatást, mely a mai napig is futó Vintage Tour legfantasztikusabb pillanatait örökíti meg, és gyűjti egy csokorba.

Janurik János