Az A-ha együttes 25 éves karriertörténete alatt nem kényeztette el túlságosan a rajongóit - ez a kijelentés persze csak a különböző live-kiadványok megjelentetésére vonatkozik. Mindössze három videoanyag és ugyanennyi koncertalbum őrzi meg az utókornak a norvég pop-csapat élő fellépéseit, melyek persze legélénkebben a rajongók szívében és emlékezetében élnek majd tovább. Hogy azonban a karrierzárás méltóképpen legyen dokumentálva, a legutolsó turné legutolsó koncertje április elején megjelent DVD-n, CD-n és Bluray-en.

Morten Harket, Magne Furuholmen és Pål Waaktaar - azaz, az A-ha - 1986. június 3-a és 2010. december 4-e között számos koncertet adott a világ szinte minden szegletében, az ausztráliai Perth-től az otthont jelentő Oslóig. Legendás fellépéseik egyike még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült. 1991. január 26-án ugyanis 198.000 (!) ember előtt léptek fel Rio de Janeiro-ban, a Rock In Rio II fesztiválon.

25 évük (= tíz koncertkörút) során azonban mindössze egyszer vették célba Budapestet - bár a szomszédunkban, Bécsben többször is megfordultak -, és már csak a búcsú-turné keretén belül jutottak el hozzánk. A magyar rajongóknak így talán még inkább szívügye lehet az, hogy legalább képen és hangban átélhessék kedvenceik utolsó koncertjét, mely 2010. december 4-én került megrendezésre - hol másutt, mint Oslóban.

Az Ending On A High Note Tour záróakkordjának a közel 10.000 férőhelyes Spektrum Aréna szolgált otthonául, 4 estén keresztül. Ezek közül a leges-legutolsó koncert anyaga került most rá - szinte teljes terjedelmében - a hasonló című DVD-, CD-, és Bluray-kiadványokra.

Az A-ha együttes búcsúfellépését remek kép- és hangminőségben élhetjük át újból és újból - egy esetleges reunióban bízva, amire azért biztosan várni kell még jópár évet. A fiúk ugyanis - az eddigiek szerint - komolyan gondolták az istenhozzádot.

Komolyságnak szerencsére azonban nyoma sincsen a színpadon - maximum a nőnemű rajongók ezreinek tekintete fátyolosodik el, amikor Morten kisfiús hunyorgással szívhúrokat penget a világot (utoljára?) jelentő deszkákon. Ha nem utalnának a közönséghez és egymáshoz intézett szavaikban Norvégia első számú popcsillagai a búcsúra, akkor talán nem is feltétlenül éreznénk úgy, hogy ez a fellépésük egyben hattyúdal is.
Az operatőrök persze jó érzékkel elkapnak egy-egy olyan pillantást, mimikát, grimaszt a zenészek arcán, amiben benne van, hogy most jó ideig nem lesz ebben az élményben részük - sem nekik, sem a rajongóiknak.

Szépen abbahagyni tudni kell, és ez mindenképpen sikerült az A-ha legénységének! Ízlésesen megkomponált fények, valamint látvány-elemek festik alá a zenét - egy triptichonra (szárnyas oltárra) hasonlító fal uralja a színpadot, melyen részben a klipekből jól ismert, részben pedig speciálisan az élő előadásokra készült filmek futnak a háttérben - a tagok kinagyított arcképei a koncertek pillanatfelvételeivel váltakoznak.

Maga az együttes is a szolid eleganciára esküszik, ami a fellépő-ruhatárukat illeti. A szakadt farmerek, bőrök és láncok (részben) elmaradtak, helyükre zakók és "ünneplős" nadrágok kerültek. Egyedül Magne nem tudott az összhangnak megfelelő lábbelit választani, így kicsit egy vizsgára induló műegyetemistára emlékeztet, az öltönyhöz sportcipőt választó outfitjével. De mivel mindig is ő volt a zenekar "bohóca", ezt most (is) elnézzük neki!

A dalmenet, a hangzás rendben van, élőben is nagyon szépen szólnak a dalok - a Butterfly, Butterfly akusztikus változata bőven übereli a kislemez-verziót. A Summer Moved On híres - "and there's just one thing left to ask" - sorának kiéneklésével pedig Morten Harket még mindig tartja európai rekordját. Egy picike csalódottság-érzetet maximum az válthat ki a hívekből, hogy az utolsó A-ha album egyik legfontosabb dala, a "Bandstand" kimaradt a végső vágásnál.

Mindent összevetve egy remek - és az eddigiek közül a legjobb - A-ha koncertkiadványt jelentetett meg a Universal Music kiadó április 1-jén. Karrierösszegzésre, emlékidézésre, nosztalgiázásra nem is tudnék szebbet-jobbat ajánlani az A-ha hazai híveinek.

Zárásként pedig álljanak itt Pål Waaktaar rajongókhoz intézett búcsúszavai:

"Bár ez most olyan, mintha az A-ha lekapcsolná magát az életbentartó készülékről, mi - hárman - mindnyájan zenélni fogunk az elkövetkező években. Remélhetőleg látjuk még egymást - egy másik helyen!"

Az "Ending On A High Note" kiadványok tracklistája:

01 The Sun Always Shines On TV
02 Move To Memphis
03 The Blood That Moves the Body
04 Scoundrel Days
05 The Swing of Things
06 Forever Not Yours
07 Stay On These Roads
08 Manhattan Skyline
09 Hunting High And Low
10 We're Looking For The Whales
11 Butterfly, Butterfly (The Last Hurrah)
12 Crying In The Rain
13 Minor Earth Major Sky
14 Summer Moved On
15 I've Been Losing You
16 Foot Of The Mountain
17 Cry Wolf
18 Analogue
19 The Living Daylights
20 Take On Me


© Janurik János